Mégis hova a fenébe tűntem??

- kérdezhetitek Ti, mert abszolút megvan az okotok rá.

Nagyon sajnálom, hogy az utóbbi egy (lassacskán kettő) hónapban semmi életjelet nem mutattam a blogon, joggal hihetitek azt, hogy eltűntem vagy elvesztem valami messzi dimenzióban. Őszintén csak most döbbentem rá arra, hogy milyen nehéz és stresszes nyolcadikosnak lenni vagy egyáltalán visszatérni a suli hétköznapjaiba. Felvételi előkészítők, iskolalátogatások, bálszervezés, az '56-os ünnepség, a ballagás, nyílt napok hada és az a sűrű köd amiben gomolygok, amit úgy hívnak: kétségbeesés. Köszi világ, én is szeretlek. Persze, 14 éves kisdiák döntse el, hogy az elkövetkezendő négy (jobb esetben négy) évét, mivel töltse, szakma tanulásával vagy gimnáziumban és hogy ezeket hol töltse. Jól hangzik, mi? HÁT NEM.

Tehát az egész háttérsztori itt kezdődik, hogy alapjáraton egy fikarcnyi ötletem ha támad ezzel az egész pályaválasztás dologgal kapcsolatban, na igen, azzal sem tudok mit kezdeni. Remélem, azért mire oda jutok, hogy be kell adni a papírokat, már tudni fogom.:)

Egyébként minden rendben, makk egészséges vagyok (leszámítva már mélypontot, köszi megfázás), azon kívűl, hogy az elmúlt időben sikerült újra eljutnom Budapestre (egy tanulmányi kirándulás eredményében) és bejárni az '56-os forradalom helyszíneit egytől-egyig, nincs semmi új dolog. Rengeteg tervem van, hogy milyen bejegyzések legyenek fent az elkövetkezendő időben (ha jut rá időm megírni azokat) és remélem sikerül behoznom a lemaradást. Mondjuk a blog szülinapján (nem most, még van egy kis idő addig) elég nagy bunkóság lenne a semmittevés vagy az "elfelejtettem" címszóval kibújni a téma alól, nem? Dehogynem.
Na mindegy, addig csak kezdek magammal valamit.

Az utolsó dolog, amit  el szeretnék még mondani mielőtt visszavonulok a saját kis világomba, az az hogy a figyelmetek a blog iránt töretlen. WOW! El sem hiszem! Tulajdonképpen nem is tudom miért, na mindegy. Az elérhetőségeim ugyanazok és valószínűleg ugyanazok is maradnak.:)
Remélem, ha visszajövök akkor újra bele tudunk csapni a lecsóba és lesznek rendszeresen bejegyzések. Addig is olvassatok blogokat (van pár csudi darab a "cseréknél", csekkoljátok), hallgassatok soook zenét, töltsetek sok időt a szeretteitekkel, szeressétek egymást - és magatokat, vagy csak figyeljétek ahogy hullanak a levelek (mert ez az évszak varááázslatos), igyatok kakaót vagy teát és legyetek jók. ♥

Sok-sok ölelés:
Miri

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések