Balatoni kempingezés - III. és IV. nap #travelwithme




06.20., hétfő
Talán ez volt az a nap, ami a legmozgalmasabb volt, nem hiába ma szinte át kocsikáztuk az egész északi partot. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Minden utazó hűséges társát, egy térképet nézegettük, ami kizárólag csak a Balaton északi részének látnivalóit mutatta be. E szerint indultunk kora délelőtt Balatonkenesére, ahol egy Tájházat kerestünk. Meg is találtuk, de nem mentünk vele sokra, mivel persze hogy zárva volt szünnap miatt. Na mindegy. Ezért úgy döntöttünk sétálunk egy kicsit a városban, hátha találunk valami nekünk való elfoglaltságot. Hát ez se sikerült. :D

Végső elkeseredésünkben bevágódtunk az autóba és visszaindultunk a szállásra. Útközben a térképet forgatva feldobtam azt az ötletet, hogy menjünk el Keszthelyre. Igaz nagy utat kellett megtenni, hiszen szinte az északi part másik oldalán van. De mivel furdalt a kíváncsiság a híres Festetics kastély miatt, ezért úgy döntöttünk belevágunk.
Körülbelül 10 óra fele indulhattunk el és már fél egy fele ott is voltunk. Szigliget fele hála az égnek kisütött a nap, viszont úti célunkhoz odaérve már csepergett.


A kastélyhoz érve valami elképesztő látvány fogadott minket. Egy óriási területen elterülő gyönyörű épület még annál is gyönyörűbb kerttel. Bementünk majd megvettük a jegyeinket. Ezek a kastélyra és a kocsimúzeumra szóltak. Először a kastéllyal kezdtük. Az egész elképesztő volt, mintha visszautaztam volna a múlt századba! A szalonok gyönyörűek voltak és a tájékoztató jellegű szövegek is nagyon érdekesek voltak. A Helikon könyvtárba érve elámultam, rengeteg régi könyv volt ott különböző kategóriákba sorolva. Egészen elképesztő érzés volt oda belépni is, főleg hogyha ennyi könyv van körülöttünk. Továbblépve rengeteg szalon volt tele szemet gyönyörködtető francia bútorokkal és az akkori korra hajazó berendezéssel.

Tükörterem
A kiállítást befejezve sétáltunk át az udvar másik felére a Kocsimúzeumhoz. Beérve megannyi hintó tárult a szemünk elé. Legtöbb ezek közül restaurált volt, de nagy meglepetésemre volt egy 1850-es évekből származó hintó, ami még eredeti állapotában volt. Sokkoló volt ilyen kincset látni. Továbbá szó esett még a Festeticsek által fejlődött lótenyésztés és lovaglás.
Ezután sétáltunk egy kicsit még a kastély parkjában, ahol volt egy tó egy híddal és egy apró vízeséssel.


Ezt követően meglátogattuk a helyi strandot és kikötőt. Igaz, esélyünk se volt a fürdésre, az eső csepergett, sőt még hűvös is volt, de azért jó volt ott sétálgatni. Mondhatom ez volt az eddigi legszebb part, amit láttam. Itt se maradtak éhen a hattyúk és a kacsák, a kisgyerekek előszeretettel dobálták nekik a száraz kenyeret.



A part egyik részén egy rózsakert terült el. Pár képet lőve visszaindultunk a butiksoron, valami éttermet keresve, mert már nagyon éhesek voltunk. Miután tényleg nem találtunk semmit, ami megfelelne nekünk, ezért hazaindultunk a szállásra.
Miután visszaértünk már nem igen csináltunk semmit. De eközben Balatonalmádiban tombolt a hőség és száz ágra sütött a nap. Emiatt lepakoltunk, átöltöztünk és lementünk a partra egy kicsit. Persze, volt kacsaetetés is.:) Ugyan számomra kissé nehezemre esett belemerészkedni a vízbe, de azért derékig  belementem és onnan etettem a szárnyas barátaimat.:)

06.21., kedd
Íme, ez a nap is eljött, amikor hazaindultunk. Összepakoltuk a cuccainkat és -mivel délig el kellett hagyni a szállást- indultunk haza.:) Négy órás út állt előttünk és csodás három nap mögöttünk. Otthon pedig egy éhes és aggódó cicus várt minket már nagyon-nagyon.


Remélem tetszett nektek a beszámolóm erről a rövid, de eseménydús kiruccanásról. A kempingezést teljes szívemből ajánlom, mert ilyenkor az ember egy kicsit kint lehet a természetben -még akkor is, ha ez egy forgalmas balatoni városban van.:) Próbáltam rövidre fogni, de mint látjátok ez nem nagyon sikerült! :D


A beszámolóm többi része:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések